<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Cosmic Mami</provider_name><provider_url>https://cosmicmami.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Cosmicmami</author_name><author_url>https://cosmicmami.cafeblog.hu/author/cosmicmami/</author_url><title>Apa leszel!</title><html>&lt;p&gt;Kimentem a vizsgálóból, nem is mertem a Párom szemébe nézni, elsunnyogtam az asszisztenshez fizetni, EP számlát kérni. &lt;br /&gt;Férjem kezébe nyomtam a kabátom, hogy „Várj meg kint!” Erre arrébb állt, de nem igazán hallótávolságon kívül. &lt;br /&gt;Nem tudtam mást tenni, halkan az asszisztensnek sutyorogtam, hogy mához két hétre szeretnék kérni időpontot. &lt;br /&gt;Megkérdezte az asszisztens, hogy miért? Mondtam halkan, hogy UH-ra…hátha ebből már sejti… &lt;br /&gt;Erre a Férjem jó hangosan megkérdezi, hogy minek kell még egy UH? Ránéztem és nem tudtam jobbat kitalálni, mondtam neki, hogy a vérzés miatt meg akar megint nézni a doki, meg a HPV eredménye akkorra lesz meg. &lt;br /&gt;Közben eltátogtam az asszisztensnek, hogy „babát várok, csak még nem tudja…”, de láttam rajta, hogy ő már az UH-ból kitalálta :-) és végtelenül kedvesen rám mosolygott, felírta egy kis cetlire a dátumot, és becsúsztatta a kezembe. &lt;br /&gt;Elindultunk haza, kiértünk az épületből, ami jól is esett, mert fojtogató volt a meleg a rendelőben… szédültem, iszonyatosan vert a szívem. &lt;br /&gt;Mondtam Páromnak, hogy álljunk meg picit. &lt;br /&gt;Elkezdtem kotorászni a táskámban… Elhatároztam, hogy képtelen vagyok fél óráig némán menni mellette, elmondom itt és most. &lt;br /&gt;Elővettem a fényképet, elé tartottam, hogy nézd…és elpityeredtem (rendkívül frappáns vagyok…) &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Párom: „Mi ez? Cisztád van?” &lt;br /&gt;Közöltem vele elcsukló hangon, hogy nem ciszta, hanem az ott a &lt;strong&gt;MI Babánk&lt;/strong&gt;. &lt;br /&gt;Ugyanis hat hetes terhes vagyok. &lt;br /&gt;Egy pillanatra megdöbbent, majd elkezdett nevetni, nagyon boldognak láttam, akkor már én is sírva nevettem. &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Egyre csak azt kérdezgettem Tőle, hogy örülsz-örülsz? Mire azt felelte, hogy: &quot;Persze, hogy örülök, csak meglepődtem. Azt hittem azért sírsz, mert cisztád van.” És magához ölelt &lt;3 &lt;br /&gt;Elindultunk haza, néztük egymást, nevettünk, gyorsan számolgattunk, mikor születik, mikor fogant, miről maradhattunk le a hat hét alatt… &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Hazaérve megosztottuk a hírt Prézli kutyával, akit egyelőre nem nagyon kavart fel a boldogságunk ténye :) &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Az este folytatása: A Párom kibontotta az egyik legjobb üveg vörösborát, én pedig felolvastam neki a „terhesség hétről hétre” rovatból, hogy min vagyunk már túl. :) &lt;br /&gt;&lt;br /&gt;Úgy döntöttünk, hogy még nem osztjuk meg a hírt senkivel, egy kicsit még mi is emésztjük, hozzászokunk a gondolathoz, hogy nemsokára szülők leszünk! :)&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>