Kimentem a vizsgálóból, nem is mertem a Párom szemébe nézni, elsunnyogtam az asszisztenshez fizetni, EP számlát kérni.
Férjem kezébe nyomtam a kabátom, hogy „Várj meg kint!” Erre arrébb állt, de nem igazán hallótávolságon kívül.
Nem tudtam mást tenni, halkan az asszisztensnek sutyorogtam, hogy mához két hétre szeretnék kérni időpontot.
Megkérdezte az asszisztens, hogy miért? Mondtam halkan, hogy UH-ra…hátha ebből már sejti…
Erre a Férjem jó hangosan megkérdezi, hogy minek kell még egy UH? Ránéztem és nem tudtam jobbat kitalálni, mondtam neki, hogy a vérzés miatt meg akar megint nézni a doki, meg a HPV eredménye akkorra lesz meg.
Közben eltátogtam az asszisztensnek, hogy „babát várok, csak még nem tudja…”, de láttam rajta, hogy ő már az UH-ból kitalálta 🙂 és végtelenül kedvesen rám mosolygott, felírta egy kis cetlire a dátumot, és becsúsztatta a kezembe.
Elindultunk haza, kiértünk az épületből, ami jól is esett, mert fojtogató volt a meleg a rendelőben… szédültem, iszonyatosan vert a szívem.
Mondtam Páromnak, hogy álljunk meg picit.
Elkezdtem kotorászni a táskámban… Elhatároztam, hogy képtelen vagyok fél óráig némán menni mellette, elmondom itt és most.
Elővettem a fényképet, elé tartottam, hogy nézd…és elpityeredtem (rendkívül frappáns vagyok…)
Párom: „Mi ez? Cisztád van?”
Közöltem vele elcsukló hangon, hogy nem ciszta, hanem az ott a MI Babánk.
Ugyanis hat hetes terhes vagyok.
Egy pillanatra megdöbbent, majd elkezdett nevetni, nagyon boldognak láttam, akkor már én is sírva nevettem.
Egyre csak azt kérdezgettem Tőle, hogy örülsz-örülsz? Mire azt felelte, hogy: “Persze, hogy örülök, csak meglepődtem. Azt hittem azért sírsz, mert cisztád van.” És magához ölelt <3
Elindultunk haza, néztük egymást, nevettünk, gyorsan számolgattunk, mikor születik, mikor fogant, miről maradhattunk le a hat hét alatt…
Hazaérve megosztottuk a hírt Prézli kutyával, akit egyelőre nem nagyon kavart fel a boldogságunk ténye 🙂
Az este folytatása: A Párom kibontotta az egyik legjobb üveg vörösborát, én pedig felolvastam neki a „terhesség hétről hétre” rovatból, hogy min vagyunk már túl. 🙂
Úgy döntöttünk, hogy még nem osztjuk meg a hírt senkivel, egy kicsit még mi is emésztjük, hozzászokunk a gondolathoz, hogy nemsokára szülők leszünk! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: